ZABAR

Szláv eredetű név, a „za” mögött + „borb” fenyőerdő összetételéből, fenyőerdő mögötti.

Gömör vármegye legdélibb települése a Tarna völgyében, Heves és Nógrád vármegyék találkozásánál. Ma Nógrád megyéhez tartozik a trianoni béke óta.

Hegyes-dombos területén a régmúlt emberei is szívesen megtelepedtek. Bizonyítja a XIX. Század elején a Nemzeti Múzeumnak átadott bronzkori bronz balta lelet.

Amikor neve oklevelekben először megjelenik, 1359-ben a Zabari nemes család és a Bebekek osztozkodnak rajta. Birtokosok 1427-ben Pelsőczi Miklós, 1431-ben Bebek Miklós.

Balla Bálint szerint: „ az kétségtelen, hogy utóbbiak részüket adomány útján szerezték, az előbbi eredetét azonban homály fedi. Valószínű, hogy a bolondóczi várjobbágyság hajtása és a jobbágyság alapítása a falu is. A várkatonák földjei ugyanis, sőt Tót-újfalu, a Bástyák alapítása Zabar alatt terültek el, másrészt pedig a délebbre fekvő Pogony és Szederjes is a XV. Század közepéig Gömörhöz tartozott. Ha a helységeket Hevesben, vagy Nógrádban lakó nemesség szervezte volna, akkor eredetileg is kétségen kívül e megyékhez tartozott volna. De bármint legyen, annyi bizonyos, hogy Zabart magyar eredetű nemesség hívta életre. Patakfő melletti fekvése, késő feltűnése ellenére, korai alapítása mellet szól”. Erre mutat a pápai tizedjegyzékben feljegyzett neve is.

1430-ban a Zabary család javait a Perényiek kapták Zsigmond királytól. Később leány ágon a Tóth-Szabados családra szállt. Zabari László 1484-ben egy hatalmaskodási vizsgálat alkalmával a király megbízott embere volt. Az 1500-as évek kezdetén a Szentkirályiak bírtak itt földesúri jogokkal. 1532-ben gömör alispánja Zabari Benedek volt. 1553-ban adózik a töröknek. A török gyakran zavarja a falu lakóit, mivel Zabaron keresztül halad az Ajnácskőre vezető út, ahonnan Füleknek és Felednek vezet a fő útvonal. Emiatt a XVI. Század végére teljesen elnéptelenedik a község. 1582-ben teljesen lakatlanná válik. Ezalatt a helység negyed részét a Genezi család szerezte meg.

1636-ban házasság útján Szabados és Tropp család is birtokos lett. 1697-ben Tóth János és Koós István, 1756-ban leányági örökösödés útján a Szentáh család lett a falu földesura. Később a Mauks, Pruszkai, Benyei, Trócsányi szerepelnek birtokosként. 1775-ben Trajtner János és Mennyei Mihályné birtokolta. Legutóbb Braun Mórnak volt ott nagyobb birtoka.

Az elnéptelenedett falu földjeit  az urai művelés alá vették és zsellér népséggel szántatták, és kúriális helységgé lett.1692-ben ismét feljegyzik a falut mint pusztát és nemesi falut. A zsellérek később sem érezték magukat biztonságban s a XVII. Század folyamán, az eredeti település helyről beljebb vonultak az erdőbe, ahol felépítették házaikat. Ott keletkezett a mai Magyar-zabar. / Tanuk vallották, hogy Magyar-zabar helye még a kuruc világban is teljesen erdőség volt. / Az a körülmény, hogy forrásainkban külön Tót-zabar nem szerepel, bizonyítja, hogy az elkülönülés csak a XIX. Század elején következhetett be., írja Balla Bálint. A falut az 1773.-i urasági tabella is csak Zabar néven jegyzi fel, a szereplők neve között csupán két szlovákot lehet találni. Azt a területet ahová nagyobb számmal települtek szlovákok Tót-zabar megkülönböztető jelzővel jelölték, míg a másik falurész ekkor kapta a Magyar-zabar elnevezést. Régi lakói a másfélszázados pusztaság alatt mind kifogytak, helyüket uj családok foglalták el. Kenyerüket nagyrészt kézművesiparral keresték .Erre a célra a határ hatalmas erdői kiváló faanyagot szolgáltattak.

Egy 1729. évi összeírás szerint a bárdos erdőben minden féle eszköz készítéséhez alkalmas fa bőven terem. A makkos erdők épülethez és hordókészítéshez olyan jó fát szolgáltatnak, hogy nálánál jobbat a Mátrában sem találtak. Az erdőket a jobbágyság lassan kiirtotta. Templomát és iskoláját az 1776.és 1771. évi összeírás nem említi. Templomát a megye monográfiája „nagyon régi”-nek mondja.

Az elnéptelenedés utáni újranépesítés során nem a régi templom köré, hanem új helyre telepedtek.

A község határában feküdt hajdan Kabalaszó község is, melyről 1427-ben még említés történik.

Fényes Elek 1851-ben a két falurészt külön község szerint ismerteti és közli lakóinak számát. Német-Zabar 500 katolikus és 211 református lakossal. Temploma van. Tót-Zabar, magyar falu 279 katolikus és 23 református lakossal. Az 1890 évi népszámlálás egyetlen községként közli. 67 lakóházban 512 lakó lakik, melyből 485 római katolikus. Rimaszécsi járáshoz tzartozik. Borovszky Gömör monográfiájában 1909-ben a 74 lakóházában 501 római katolikust jegyzett fel.

Nemes családjai a XIV-XV. Században Horvát, Literátus, és Zabari. 1725/1733-ban 5 Nagy nevű család.

Legrégibb ismert jobbágyai 1429-ben Chentze, 1517-ben Naydw, 1551-ben Danko, Demeterm, Kolczar, 2 koeacz, Lestat, Mag, Medwe, Myklos, 5 Toth, Varga.

Temploma

A régebbi falurésztől – Fényes Elek szerint – Német-Zabartól keletre, a Tarna patak mellett elterülő rét közepén, kismértékben kiemelkedő dombon épült a templom. Eredetileg a XIII. században román stílusban, Simon és Júdás apostolok tiszteletére. 1332-ben a pápai tizedszedők templomát már feljegyezték. A XV. Században csúcsíves stílusban átépítették. A XVI. Században a török pusztításai során a falu elnéptelenedett s a templom is elhagyatottan állt. Az 1735. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint elhagyatott volt, csak puszta falai álltak. 1805-ben a plébániát újból felállították, és a templomot is helyreállították. A XX. Században a megnövekedett lakosságnak a templom kicsinek bizonyult, és 1932-ben a felújítás során megnagyobbították és kőtornyot építettek mellé. A régi templomhajót kissé szélesebb toldással nyugati irányban megnagyobbították, majd egy keskenyebb keresztrészt építettek hozzá, és ez elé egy kis előteret képeztek ki. A déli sarkára a nyugati oromzat mellett kőtornyot emeltek, és megszűntették a régi templomhajón lévő deszka huszártornyot, melyet a padláson ma is őriznek. A főbejáratot a nyugati homlokzat elé épített kis előugróban alakították ki. Fölötte beépítették a halhólyagos kő kerekablakot. A dongaboltozatos szentélyben két románkori tölcséres ablak, a jobboldali régi templomhajó falsíkján csúcsíves ablak és a befalazott XV. századi kő kapukeret tűnik ki.

A templom műemlék .A Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel. A legújabb felújítása az 1980-as években történt a Műemlék Felügyelőség irányításával. A mai templom kelet-nyugati tájolású. Bejárata a nyugati homlokzaton, szentélye keleten. Tetőzete műemlék palával fedett nyeregtető. Szentélye egy lépcsővel kiemelt dongaboltozatos. A templomhajótól faráccsal elválasztott. Előtte ugyancsak egy lépcsővel kiemelt terület az új oltár elhelyezésére. Régebbi oltára műkőből készült rajta réz gyertyatartók. Mögötte a zárófalon oltárkép helyett a Magyarok Nagyasszonyának szobra konzolra helyezve. Keresztelő kútja is műkőből készült, benne a szenteltvíztartó, melynek fedele vörösréz, régi, a jósvai ötvös munkákkal rokonítható. Az örökmécses és a sekrestye ajtónál lévő csengő és tartója színvonalas ötvös munka. A csengő peremének külső részén ciril betűs szöveg. A templomhajó keleti része közel négyzet alakú. Déli oldalán a régi kőkeretes, befalazott bejárati ajtó.A hozzáépített, valamivel szélesebb rész téglalap alapú. A Harmadik része a karzat alatti előcsarnok. Mindhárom rész mennyezete sima, stukatúros, négyzetes festéssel kazettákra osztott. A kazetta utánzatban egyházi jelvények kontúrvonalai festve. A két oldalfalsíkon öt magyar szent állóképe. A freskókat a mezőkövesdi Takács templomfestő pár készítette. A megvilágítást különböző méretű és stílusú ablakok biztosítják. A fenyőfa ülőpadok kb.120 személynek nyújtanak kényelmes ülőhelyet. A falak mellett a padok végében több lobogót őriznek. A falakat újabb keletű kálvária képek gipsz domborműve díszíti. A régi fából készült főoltárt mellékoltárként helyezték el, mint Jézusszíve oltárt. Egyetlen régi faszobra Szűz Máriát ábrázolja. A szobor egy régebbi plébános ajándéka. Több szobra gipszből készült. A karzaton egy harmónium biztosítja az énekek kiséretét.

A szentély északi oldalán van a sekrestye. Keleti része igen régi dongaboltozatos. A nyugati része hozzáépített bővítés egy szabadba nyíló ajtóval. Benne két régi tabernákulumot őriznek. Kegyszerei újabb keletűek. 

Tornyát az 1932. évi bővítés során építették, négyzetes alapú, nyolcszögletes, magas gúlasikban végződik, vöröslemez borítású. A sisak alatt a harang elhelyezését biztosító rész gerendázattal kialakított. Igen jól alkalmazkodik a templom korát jelző stílusokhoz. Két harangja van elektromos meghajtással.

Temetője:

A templom körül még enyhén kidomborodó sírhantok bizonyítják , hogy ősi hagyományként a templom körül temetkeztek. Szájhagyomány szerint az 1800-as évekbe első felében még ezt a temetőt használták, s a feljegyzések szerint a török hódoltság előtt a település is a templom körül volt. Az újabb temetőt a templomtól északkeletre lévő hegyoldalban alakították ki s nepjainkig folytatják a hegynyúlvány déli, másik oldalán. A templom körül néhány újabb sírt is látni az 1950-es évekből. Ezek igen lerontják a templom és a mellette lévő régi öntöttvas sírjelek és sírkerítés műemléki együttes képét, muzeális értékét. Idegenforgalmi szempontból veszteséget jelent a településnek.

A sekrestyétől délnyugatra lévő kovácsolt vasrács és az öntöttvas kereszt a legszebb régi síremlék, de a mellette lévő három kisebb öntöttvas kereszt is jól illeszkedik az ősi templomhoz. Ezek mint egy történelmi jelképek jelzik, bizonyítják a falu gömörhöz való egykori tartozásukat. Ezek a keresztek a gömöri vasgyárakban, a Rozsnyó és Nagyrőce környéki vasöntödében készültek a múlt században, az ott készültekkel mutatnak egyezőséget. Kár, hogy a plébános öntöttvas sírfelirata három darabban várja a pusztulást.Felirata még nehezen kibetűzhető:

                    Istenben boldogult főtisztelendő

                    Borbás Ferenc plébános úr

                    Született 1820 évi április 2

                    Meghalt 1878 évi szeptember 10.-én

                    Béke lengjen hamvai felett

Megérdemelné, hogy a feliratos táblát és a letört kerítésdarabot össze hegesztenék és ezzel megmentenék az utókornak.

Plébániája

Plébániáját a pápai tizedszedők 1332-37-ben Sabur névalakban jegyezték fel dézsmajegyzékükben.